A sok hibát hozó első félidő után egy nagyszerű másodikat tett le a pályára a Diósgyőr és a Szekszárd a női NB I hétfői rangadóján. - TEOL
A szezon legkomolyabb kihívása várt az Atomerőmű KSC Szekszárdra, amely ahhoz a DVTK-hoz utazott, amely pár napja sikeresen kvalifikálta magát az Euroliga főtáblájára, így feldobódott hangulatban várta Studer Ágnesékat. Djokics Zseljko csapata a szezont egy ELTE-BEAC elleni meglepő vereséggel kezdte, de azóta négy győzelmet aratott – igaz nem túl acélos ellenfelekkel szemben. Mégis volt minek örülni, hiszen hétről hétre javult a játék, ráadásul hosszú sérülése után visszatért Miklós Melinda, s már csak a rehabilitációját végző Krnjics Szárá hiányzik a kékektől. A DVTK alaposan beleerősített a nyáron, leigazolták az ausztrál válogatottal világbajnoki bronzérmet nyerő Darcee Garbint és a vb-t szintén megjáró Puerto Rico-i Arenta Guirantest. Utóbbi igazolta is klasszisát, hiszen a sok hibával tarkított első félidőben magasan kiemelkedett nemcsak saját csapatából, de az egész mezőnyből. Mindkét oldalon sok volt az eladott labda (10-et szórt el mind a két csapat), és a dobószázalékok sem voltak valami acélosak, a duplákat roppant gyenge százalékkal küldték kosárra a felek. Egy-egy jó passz, vagy szép akció után rendre jöttek a bosszantó hibák, így a hullámzó játékból egyik fél sem tudott ellépni. Komolyabb előnyt először a DVTK-nak sikerült kiépíteni, akik sokkal jobban pörögtek a második negyedben, s amikor hattal elmentek Djokics ki is kérte első idejét. Majd nem sokkal rá a másodikat is – a vajdasági tréner dühösen kérte számon játékosait, akik mintha egy kicsit elméláztak volna. A KSC sokáig le volt ragadva hat pontnál, mert pontatlanok voltak a befejezések, a fejmosás után innen az utolsó percben tudtak csak elmozdulni, s ha Goree Cyesha félpályás kísérlete beesik, akár egy pontnyira is feljöhettek volna. De így is másképpen nézett ki, mintha nyolccal-tízzel ment volna a hazai együttes. A KSC-ben Goree mellett Victoria Viviansnek voltak jó pillanatai, és Miklós Melinda néhány betörése és remek pontja ment élményszámba. Az, hogy mi hangzott el a félidőben az öltözőben, nem lehet tudni, mindenesetre más ritmusban ment neki a második félidőnek a Szekszárd. Érezhetően jobban pörögtek Studer Ágnesék, akik szépen lassan kiegyenlítettek. A vezetést azonban nem tudták átvenni, mert a Diósgyőrnek mindig volt válasza. Különösen Kányási Veronika volt elemében ebben a felvonásban: a fiatal bedobó szórta a hármasokat, hiába volt eredményes távolról Studer Ágnes, vagy Vivians, mindig jött a válasz a hazaiak részéről. A negyedet egy ponttal így is megnyerte a Szekszárd, azaz minden nyitott maradt az utolsó felvonásra. Ami aztán parádés játékot és hihetetlen izgalmakat hozott. Alaposan feljavult mindkét csapat dobóteljesítménye, hullottak a hármasok, a duplák, s a lendület vitte tovább a KSC-t. A 35. percben 64–63-ra át is vették a vezetést a kék-fehérek. Sokkal pontosabb lett a szekszárdiak játéka, akik az első félidő tíz eladott labdájával szemben mindössze négyet adtak el a harmadik és a negyedik felvonásban. A meg-megvillanó Sydney Wallace kosaraival tartotta a lépést a KSC, amely Studer Ágnes második hármasával 1:11 perccel a vége előtt még 72–71-re vezetett, aztán jött Guirantes, aki higgadtan bevágta mind a négy büntetőjét. A legvégén egy hármas kellett volna, de Vivians bevállalt egy duplát, hátha odaütnek a hazaiak. Nem ütöttek oda, így egy ponttal megnyerte a rangadót a DVTK! Szomorkodásra azonban a szekszárdiaknak sincs okuk, mert erre a játékra lehet építeni!
Forrás: TEOL
Forrás: TEOL